Fajleírás

A kísértetek olyan varázslók szellemei, akik haláluk után nem tudtak „tovább lépni”, vagy azért, mert féltek a haláltól, vagy mert még küldetésük volt a Földön. A kísértetek emberi külsejűek, de áttetszőek, és lebegnek. Az anyagi világgal korlátozott módon képesek érintkezni; képesek átmenni szilárd tárgyakon. Ha egy emberen haladnak keresztül, hideg, jeges érzést okoznak. A baziliszkusz tekintetétől ők is kővé válnak.
A Roxfortban minden háznak saját kísértete van.

Híres szellemek:

Félig Fejnélküli Nick:

Félig Fej Nélküli Nick, hivatalos nevén Sir Nicholas de Mimsy-Porpington kísértet a Harry Potter-univerzumban. Életében udvaronc, halálában a Griffendél-ház kísértete. A boszorkány- és varázslóüldözések idején vesztette életét 1492. október 31-én, amikor bebörtönzésekor elkobozták pálcáját, így nem védhette meg magát a kivégzéstől.

Hisztis Myrtle:

Mugli származású tanuló volt a Roxfortban Voldemorttal egy időben. Mikor a fiatal Voldemort, Tom Denem rájött, hogy ő Mardekár utódja és szabadjára engedte a baziliszkuszt, a szörnyeteg megölte a lányvécében Myrtle-t. Halála után szellemként a WC-ben maradt kísérteni.
Myrtle a Hollóhát ház tanulója volt. Már diákkorában sem volt népszerű. Érzékeny és nyafogós; emiatt is kapta a 'hisztis' becenevet. Diáktársai gyakran kinevették, ezért mindig a vécébe bújt el sírni. Halála napján is ide bújt el Olive Hornby elől, aki csúfolta a szemüvege miatt. Ezen a napon nyílt ki a Titkok Kamrája, és vele együtt elszabadult a baziliszkusz, ami megölte. Halála után sokáig üldözte Olive-ot, míg az panaszt nem tett a Mágiaügyi Minisztériumnak. A minisztérium ezután felszólította Myrtle-t, hogy térjen vissza a Roxfortba.

Pufók Fráter:

A Pufók Fráter az a szelleme a Roxfortnak, akiről a legkevesebb szó esik a 7 könyv végéig. Egyedül azt tudjuk róla, hogy a Hugrabug-ház szelleme, és mint egy jó hugrabugos, kedves, odafigyelő. Egyetlen felbukkanása a sorozatban az első könyvben van, amikor a gólyák a beosztás előtt várakoznak és néhány szellem beúszik a terembe.

Szürke Hölgy:

A Szürke Hölgy valójában Hollóhát Heléna, Hollóháti Hedvig lánya, és sok évvel ezelőtt becsvágyból ellopta édesanyjától annak diadémját, mely tudással ruházza fel viselőjét, majd elmenekült. Hollóháti Hedvig halálos ágyán lánya keresésére küldött egy férfit, aki régóta szerelmes volt Helénába. A férfi meg is találta, a lány azonban nem volt hajlandó visszatérni vele, s a férfi dühében leszúrta őt, majd végzett magával is. Ő volt a későbbi Véres Báró. Kiderül az is, hogy Heléna egy albániai erdőben rejtőzött el, és hogy Harryn kívül csak egyetlen diáknak mesélte el ezt a történetet, Tom Denemnek, a későbbi Voldemortnak, aki megtalálta a diadémot és horcruxszá tette. Később visszahozta a fejdíszt a Roxfortba (amikor Dumbledore professzorhoz ment, hogy jelezze igényét a sötét varázslatok kivédése tárgyra). Miközben felfelé tartott Dumbledore szobájába, elrejtette a diadémot a Szükség Szobájában, mivel azt hitte, ő ismeri egyedül ezt a helyet.

Véres Báró:

A Véres Báró az egyetlen olyan kísértet a könyvek során, akinek ismerjük a nevét, de Harryék soha sem beszélnek vele. A Véres Báró a Mardekár-ház szelleme. A kastélyon belül egyfajta tiszteletnek örvend, mivel ő a legfélelmetesebb szellem; az iskola kopogószelleme is csak neki hajlandó engedelmeskedni. A Báró kedvenc szórakozása láncainak csörgetése.

Hóborc:

Hóborc valójában nem kísértet, mivel soha nem volt élő ember: ő egy kopogószellem.
Látszatra csak egy kis csibész szellemnek néz ki vadul színes ruhájában. Tud repülni és láthatatlan is tud lenni. Ártatlannak néz ki, de valójában erőszakos egy kicsit, és veszélyes. Ő a "Káosz szelleme", és teljes célja a rendetlenség, és összetörni dolgokat. Nagyon bosszantó néha.
Hóborc ügyet sem vet a Roxfort prefektusaira, (Percy Weasley nagy nemtetszésére). A szellem általában minden tanár – kivéve talán Dumbledore – szerint rossz. Általában a gondnok, Argus Friccs szokott rá vadászni, mert mindig keresztbe tesz neki, ha tud, és rendetlenséget csinál. A negyedik részben, Fleur Delacour, aki Beauxbatons iskolából jött diák, próbálta valakinek jelezni, hogy az ő iskolájukban a kopogószellemeknek nincs helye, és az igazgatónak is mondta, hogyha esetleg el tudja távolítani, tegye meg. Dumbledore azt mondta, hogyha akarná, akkor sem biztos, hogy el tudná távolítani. Hóborc egy tartós kelléke a Roxfortnak.
Hóborc nemcsak zűrzavart tud okozni, de hűséges is. Amikor a Harry Potter és a Főnix Rendjében Umbridge volt az igazgató, Fred és George Weasley távozott a Roxfortból, és meghagyták Hóborcnak, hogy helyettük ő teremtsen káoszt. A szellem valódi tiszteletet mutatott irántuk. Ez volt az egyetlen eset, hogy egy tanulóra hallgatott. Amikor Umbridge parancsolgatott, akkor elárasztotta az egész második emeletet. McGalagony ezért még köszönetet is mondott neki. A Halál Ereklyéiben ő is együtt ünnepelte a többiekkel Voldemort legyőzését, amikor ezt énekelte:
Voldemort, volt-de-holt a neved már, Kis Potti, nagy Potti, tied a vár!

Ira Metus:

Az egyike azon szellemek közül, akik nem rég titokzatos módon kerültek be a kastély mindennapi életébe. Egy végtelenül gonosz szellem, aki képes olyan varázslatot bocsátani az emberekre, amiktől teljesen megváltoznak egy időre az érzései. Ira Metus tudja irányítani a haragot és a félelmet. Ha tehát hirtelen, indokolatlan rettegést, vagy haragot érzel, azt neki köszönheted és nem is igazán tudsz tenni semmit a dolog ellen.

Moestitia Fascino:

Szintén a gonosz szellemek sorába tartozik, ő irányítja a bánat és az irigység érzését. Nem egyszer hagy a háta mögött zokogó, vagy irigy embereket, szintén olyan veszélyes, mint Ira Metus, rengeteg galibát tud okozni, az erejével. Rengetek kapcsolatot szét tud zilálni a puszta akaratával és csupán szórakozásból.

Luxuria Abdomen:

Ő a bujaságot és a falánkságot irányító szellem. Borzalmasan szeret másokat bosszantani, leginkább azzal, hogy hirtelen vágyat ébreszt az emberekben, ezzel beláthatatlan következményeket és veszekedéseket hozva magával, főleg ha az illetőnek még párja is van és nem éppen a párja felé ébred benne elképzelhetetlen szexuális vágy…

Avaritia Superbia:

A fösvénység és a kevélység érzését ülteti el az emberekben. Még az is teljesen kivetkőzik magából ezektől az érzésektől, aki egészen rendes, kedves illető volt. Felforgathatja a megszokott környezetét és elveszítheti az eddig nehezen megszerzett barátait. Óvakodj attól, hogy a szemed elé kerüljön ez a szellem.


A vérfarkas csak teliholdkor veszélyes, ekkor alakul csak át és minden egyéb időpontban normális emberként él. Az ebben a betegségben szenvedő embereket azonban mindig így hívják. Külső jegyekben az átalakult vérfarkasok sokban hasonlítanak az igazi farkasokra (pupillák, pofa, és bojtos farok).

A vérfarkasokra általánosságban igaz, hogy Voldemort támogatói, mivel úgy gondolják, hogy a Sötét Nagyúr jobbá teheti életüket. Ez azért van, mert a varázslóvilág megveti őket és fél tőlük. Dolores Umbridge, a Mágiaügyi Minisztérium államtitkára, több rendeletet is hozott, ami nagyon negatívan ítéli meg a vérfarkasokat.

Egy vérfarkas általános gondjai:
- az átváltozás fájdalmassága;
- az emberi tudat elvesztése;
- félelem attól, hogy esetleg megtámad valakit;
- és persze a farkasölőfű-főzet elkészítésének nehézsége.


A vélák emberszerű lények, szőke hajú, kivételes szépségű nőknek néznek ki. Ha egy férfi a közelükbe kerül, azonnal csillapíthatatlan vonzalmat érez irántuk. Ha megdühödnek, csúf, madárszerű arcuk lesz, és tűzgolyókat dobálnak ellenségükre. A fajnak hímnemű példányai nem ismertek, viszont képesek kereszteződni az emberekkel, hiszen Fleur Delacour egyik nagyanyja véla volt.